A meghajlás a szülő előtt az élet elfogadása, olyannak amilyennek kaptam, az árnak az elfogadása, amelyért kaptam, és a sorsnak az elfogadása, amely elő van írva számomra.

A meghajlás mindig a szülőnél kezdődik. Ezzel jelzem, hogy elfogadtam a sorsomat, a lehetőségeimet és a határaimat.

Sokan védekeznek a szülőkkel szemben, mert igényeket támasztottak velük szemben, vagy elvárásaik voltak. Annak, aki védekezik valami ellen, folytonosan arra kell figyelnie, és így fokozatosan azzá válik, ami ellen védekezett. Ha például az anya visszatartja a fiút az apjától, akkor a fiú kénytelen olyanná válni, mint az apja.

"CLAUDIA GAHAN"